Mint azt már egy jó párszor említettem a hétfői szabadnapunkon Philadelphiát támadtuk meg a többiekkel (Detti, Ricsi, Márk, Ákos). Elég hihetetlennek tűnt, de reggel sikerült a kitűzött időpontban elindulni. Amúgy Philly nincs túl messze innen a tábortól, kb. 300km. Igazából ez a legközelebbi igazán nagyváros. Kisebb-nagyobb megállásokkal tarkított út után, olyan dél és egy óra között érkeztünk meg a belvárosba. Az autó leparkolása után jött a nap legjobb pillanata, amikor is találkoztam végre egy hónap után Adriennel. Nagyon jó érzés volt újra látni és eltölteni vele egy egész napot. Így már hatan együtt elindultunk, hogy felderítsük a város nevezetességeit. Ez nem volt túl nehéz, mivel ez az a város ahol a függetlenségi nyilatkozatot aláírták, és ezzel lényegében létrejött az Amerikai Egyesült Államok. Tehát először az Independence Hall visiting center-be mentünk, ami lényegében egy turista információ. Ott átvettük a jegyeket, amivel az Independence Hall-ba tudtunk belépni. Ez a hely lényegében a régi városháza ahol a függetlenségi nyilatkozatot aláírták. Ezután megnéztük a Liberty Bell-t aminek a történetéről fingom sincs, ha őszinte akarok lenni, de egy szép nagy harangról van szó. Mikor kigyönyörködtük magunkat a harangban, lesétáltunk a folyópartra, de mivel nagyon meleg volt, úgy döntöttünk beülünk egy pub-ba. Mikor mindenki megitta az inni valóját, már indultunk is az Independence Hall-ba. Ez egy szervezett látogatás volt, az elején elmondták a pontos történetét az egésznek, majd azután körbevezettek minket. Tekintettel arra, hogy ennek az országnak a történelme 500 éves, nem volt egy nagy durranás, de azért látni kellett, ha már ott jártunk. Ez után elgyalogoltunk a városházán keresztül, egy térre, ami Philly jellegzetessége. Fotóztunk, megmártottunk a lábunkat a szökőkútban, majd tovább gyalogoltunk a várom másik nevezetességéhez, amit már mindenki látott, még ha nem is járt ott soha. Ez pedig nem más, mint a Philadelphiai Művészeti múzeum lépcsői, ahol Sylvester Stallone a Rocky című méltán híres filmjében rohangált fel (és gondolom alá). Volt ott egy szobor is róla meg minden, de igazából nem volt olyan sok lépcső, amiért annyira örülni kellett volna a filmben, hogy felfutott rajta, de egy látványosságnak jó volt. Ezután visszagyalogoltunk a fél városon keresztül a kocsihoz, ja még visszafele benéztünk a Hard Rock-ba, hogy milyen is az. Hazafele úton kicsit módosítottunk, mert úgy döntöttem, hogy nem nagy kerülő hazavinni Adriennt. Megálltunk még egy-két boltnál vásárolgatni, meg tankolni, és visszavittük Adrit a táborba, ami meglepetésemre tök közel volt Philly-hez. A kellemesnek nem mondható búcsú után már egyenesen a táborba hozott az utunk. Fél három felé érhettünk haza, de nem volt egyszerű a lefekvés, mert észrevettük, hogy a Márk ágya oda van recsizve a plafonhoz. Vicces volt, nagyon-nagyon röhögtem rajta. Kiderült, hogy a Chris (főnököm) elmés kis játékának az eredménye. Nagyjából így árt véget a 4. szabadnapom.