Szóval… Elérkeztünk ehhez a pillanathoz is. Az első munkanap viszonylag nyugisan telt. Felkeltünk olyan 8 óra felé, utána reggeli… JA. A KAJA… Na arról majd egy kicsit később ejtek szót, de röviden annyit, hogy ettem már jobbat. Szóval reggeli után kezdődik a meló. A főnököm, főnökeim, egy lengyel faszi, meg egy tőlem talán kicsit idősebb amerikai srác. Az egész azzal kezdődik, hogy gyakorlatilag élből hülyének néznek. Tényleg. Mindent százszor mondanak el és még akkor sem biztosak benne, hogy tudod e mi a helyzet. Gyakorlatilag úgy kezelnek minket, mint a hároméveseket, néznek is nagyokat ha az ember valamit magától megtud csinálni. A nap lényegében betanítással telt el, foglalkoztunk egy kicsit vízvezetékekkel, meg a kukákat ürítettük ki. Ja meg még napközben leszakadt a faház terasza, úgyhogy a többiek azt próbálták megjavítani, de inkább csináltak egy új lépcsőt. Vacsi után ismételten belefutottunk egy rekesz sörbe, de ezt eladtuk a lengyeleknek, mert nem volt kedvünk inni.