Végül ez a nap is eljött. Tényleg olyan kemény volt az a nap, amikor a gyerekek ideértek, mint ahogy azt előre mondták is. Szombat délután 3 óra felé érkeztek meg 15-16 busszal, és nem akartam hinni a szememnek. Ekkora csomagokat én még életemben nem láttam. 7-16 éves gyerekekről van szó, de a csomagjaik szerintem kétszer olyan nehezek voltak, mint a tulajdonosaik. Volt olyan táska, ami 50-60kg volt. Szóval, annyi volt a feladatunk, hogy lepakoljuk a csomagokat a buszokról, majd azokat fiúk és lányok szerint szétszortírozzuk, elvigyük teherautóval a faházakhoz, majd leszórjuk őket. Rengeteg táska volt és tényleg iszonyatosan nehezek voltak. Sarah, a lovarda vezetője mesélte, hogy volt olyan gyerek, aki a saját magángépével érkezett New Yorkba. „Pénz az van szarásig” ugyebár J. Azt el is felejtettem mondani, hogy mielőtt megjöttek a kölkök azelőtt egész nap lapátoltam, úgyhogy külön öröm volt ez a kis cipekedés. A vasárnap szemétszedéssel kezdődött, ami egy kicsit más jellegű amióta itt vannak a gyerekek. Nagyon sok szemét volt. Azt a munkát, amit 10:30ra be kellett volna fejezni, azt 13:25ig csináltuk. Ez után a nap további részében füvet nyírtam, hol egy kicsit a fűkaszával, hol egy kicsit a tologatóssal. Nem volt egy túlságosan megerőltető nap, de mindenképpen hosszú volt. A nap elején is éreztem már, viszont a végére már eléggé fájt a hátam, de nem tudtam miért. Mivel másnap, dayoffom volt, ezért megbeszéltük a többiekkel, hogy vegyünk sört estére és kicsit engedjük ki a gőzt. Az igazi lendületet az adta meg amikor észrevettük, hogy a sör amit mindig iszunk (Budweiser), nem is kicsit le van akciózva. Úgy döntöttünk be vállalunk 2db 30as rekeszt. Jó vége lett az estének.