Kicsit most időzavarban vagyok, mert már majdnem egy hete nem írtam semmit, de megpróbálom összefoglalni az elmúlt pár nap történéseit. Most, hogy ezt a post-ot írom, már túl vagyok a negyedik szabadnapomon, amit Philadelphiában töltöttünk, de ezt majd a következő bejegyzésben részletezem majd.

Az elmúlt egy hetem igen jól telt, főleg azért, mert egyik pillanatról a másikra a főnökeim nem basztattak annyit, mint eddig, vagy mint mindenkit még most is. Egyre olyanabb munkákat kaptam, amiből az jött le nekem, hogy elkezdtek megbízni bennem. Emellett ez mind olyan dolog volt, amit amúgy szívesen is csinálok. Leesett ablakokat szereltem a tábori autókban, zárakat, kilincseket cseréltem bennük, defekteket javítottam, kereket cseréltem, meg még sok más apróságot. Alapvetően ezek nem megerőltető, vagy elvégezhetetlen feladatok, de mégis csak jobbak, mint a fűkaszálás, vagy lényegében akármi, amit itt kell csinálni a táborban. Örülök annak, hogy felismerték azt, hogy „komolyabb” feladatokat is rám lehet bízni. Ma mondjuk pont a fűnyíró traktoron feszítettem egész nap, meg valószínűleg a következő két hétben ezt fogom csinálni, mert 23.-án lesz a szülői látogatás és ki kell polírozni a tábort, hogy láthassák, mennyire király helyük van a kölkeiknek. Visszatérve a hét vége már kicsit lassabban lelt, mert már alig vártam a day-offot, de nem is a kirándulás miatt igazából, hanem mert mint azt korábban már említettem Philly-ben találkoztunk Adriennel. Nagyjából így telt az előző hetem.