Meg kell, hogy említsem, hogy annyira elégedettek voltak a főnökök a visiting day előtti munkánkkal, hogy vettek az egész maintenance brigádnak két karton sört, elismerésként. Ez egy oldalról nagyon jól esett, más oldalról meg elgondolkodtat megint csak az itteni szabályok komolyságáról.

Szóval a szabadnap. Végre sikerült lerendezni, hogy mehessünk wakeboardozni. Megbeszéltünk Dan-el, hogy reggel 6:45-kor találkozunk vele az irodánál, de sikeresen elaludt, így azt hittük először, hogy megint fel lettünk ültetve, de reggelinél kiderült, hogy csak egy baki volt. Igazából jobban is jártunk, mert így koradélután mentünk és sokkal több időnk volt akkor. Hárman mentünk, a Ricsi, a Márk, meg én. Hármunk közül csak nekem volt korábbi tapasztalatom a wakeboardozás terén, de attól függetlenül, hogy sajnos egyikük sem tudott felállni, pontosabban állva maradni, nagyon ügyesen tolták. Ugye még én sem csináltam ezt soha úgy, hogy motorcsónak húzott volna, de nagyon jó volt. Sokkal másabb, mint a kötélpályán. Sajnos ez a csónak nem kifejezetten wakeboard húzására volt kitalálva, mert alacsonyan volt a felépítmény rajta, de nem volt rossz így sem. Sokkal nehezebb volt felállni, így de megoldottam ezt is. Természetesen az újfajta élményhez, újfajta taknyolás dukál, fájt is a fejem egy fél napig utána. A nap további részében aludtunk, illetve este kimentünk egy light-os kocsmázásra.