Végül is nem volt annyira para ez a visiting day, mint amilyennek azt az elején beállították. Csak az utolsó nap kellett túlóráznunk, de az sem volt kötelességünk, csak bevállaltuk, mert ugyebár köztudottan „kurva jó fejek” vagyunk. Maga a visiting day napja, úgy kezdődött, hogy két ember, név szerint a Konrád és a Bence kaptak egy-egy golf kocsit, és azzal kellett furikáznia a lustább hozzátartozókat a táboron belül, vagy éppen a parkoló és a tábor között. A többieknek ez idő alatt a szemetet kellett eltüntetni a tábori kukákból és a földről. Én a road duty-t kaptam meg, ami abból állt, hogy a hátsó úton kellett elmennem a legközelebbi kereszteződésig és az onnan érkező autókat elküldeni a főbejárat irányába. Ez nem tartott tovább egy röpke két, két és fél óránál, és amikor visszamentem közölték, hogy azt csinálunk ebédig, amit akarunk, mert semmi meló nincsen. Ebéd után az volt a feladatunk, hogy a pick-upokra fel kellett tenni, nagy 55gallonos hordókat és azokat tele kellett tölteni vízzel. Ez a vízi pisztoly csatához kellett, ami egyrészt egy nagyon jó poén a gyerekeknek, másrészt távozásra kényszeríti a szülőket. Ezalatt az idő alatt a Magic (a lengyel főnök) közölte velünk, hogy amióta ő itt dolgozik, azóta nem történt olyan, hogy nemhogy valakit, de egy egész brigádot elengedjen visiting dayen szabadidőre. Ez állítólag azért van, mert nagyon kitettünk magunkért, és már közölték az egész társasággal, hogy mindenkit visszavárnak jövőre. A csata után természetesen mi takarítottunk fel. Lényegében ezzel telt el a nap. Még annyi, hogy van itt a táborban egy hagyomány, hogy a visiting day környékén elkezdődik a color war. Erről annyit érdemes tudni, hogy egy hagyományosnak nem mondható megmérettetésekből álló versenysorozat a táborozók között. Az egész tábor két csapatra bomlik és az evőversenyektől a futóversenyig mindenben összemérik a tudásukat. Az ideinek a témája a Vámpírok vs. Vérfarkasok volt.