Ja… ígértem, hogy írok egy kicsit a kajáról. Most van rá időm, szóval elmondanám, hogy az első pár napban még kifejezetten jónak is tűnt, de ez mostanra elmúlt. Viccesnek tűnt az, hogy itt tényleg minden nagyon rossz tápértékű „junk food”, majd utána inkább elszomorított, mint szórakoztatott. A reggelik szinte kibírhatatlanok, már egy hét után is. Nem csak azért mert rossz minőségű a kaja, hanem azért is mivel az amerikaiak súlyos ízlésficamban szenvednek. Példának okáért a tegnapi nap a reggeli gofri volt, juharsziruppal leöntött baconnel, vagy sonkával. Nem ízlett. De ez csak egy példa volt. Nagyon ritka az olyan reggeli, amikor vagy csak sós, vagy csak édes kajával találkozunk. Az ebédeket, meg vacsorákat akár ehetnénk a mekibe is, vagy ha normális kaja van, akkor annak vagy nincs íze, vagy nagyon máshogy van megcsinálva, mint ahogy én szeretem. Az egészet a salátabár menti meg, amibe hála istennek nem csak zöldség, hanem különféle hús-, tojás-, gyümölcssaláták is vannak. Félre értés ne essék, ez abszolút nem a konyhások munkája ellen irányul, merném is őket megsérteni, hiszen Ákos és Márk barátom is a konyhát erősítik, nem beszélve ugyebár Adriról, Bencéről meg Nóriról sem. Ez maga az amerikai étkezési szokások ellen irányul. Nem csoda, hogy itt mindenki „koca” J.

Tudom ez az utolsó két bejegyzés nem volt túlságosan pozitív hangulatú, de van egy ilyen oldala is a dolgoknak. Most volt rá időm, gondoltam most írom le. Amúgy nagyon is jól vagyok és semmilyen negatív szellem nem jár át, csak mérgelődni szoktunk rajta a srácokkal, de mint mindenből ebből is poént csinálunk, ezért hamar véget is ér a mérgelődés.